Dr. Csáky András polgármester gondolatai:

Tisztelt ceglédi polgártársaim!

Mint mindig, most is érzékeny figyelmükre számítok. Most különösen. A két világháború közötti idő óta nagy történelmi nehezékünk, vagy még inkább tragédiánk a sárga csillag, a gettózás, a munkaszolgálat, a vagonírozás, a gázkamra.

Azoknak mondom, akik magvas és igaz tanulmányokra kíváncsiak, hogy lapozzák fel a népi írók nagy ideológusának, Bibó Istvánnak a magyarországi zsidóságról, az antiszemitizmusról írt gondolatait.

Arról a Bibó Istvánról van szó, aki 1956 novemberében az újabb moszkvai megszállás óráiban utolsóként és magányosan maradt benn a parlament épületében. Az írógépénél ült. Vigyázott a strázsán.

Nagy kár, hogy mint annyi más erre érdemes ember, ő sem lett Magyarország és a magyar nemzet jelképe. És ha szabad jövendölnöm: nem is lesz, hiszen hogyan lehetne a helyén az, akiről ma már nagyon kevesen tudják, hogy melyik politikai erőhöz tartozott. Pedig ez sokban segítené a magyar tisztánlátást.

Tisztelt polgártársaim!

Április 16-a a Holokauszt magyar áldozatainak emléknapja. Ebből az alkalomból csakugyan jó lenne, ha mindenkiben megszólalna a lelkiismeret. Akármilyen nehéz, akkor is. A felejtés, a tagadás, a nem tudás a legnagyobb bűnök egyike. Ha nem járványveszélyes időket élnénk, most méltó közösségben kellene együtt emlékeznünk városunk minden pontján, ahol nemcsak őket, hanem minden akkor itt lévő városlakónak a létezését is keressük. Úgy kellene tennünk, ahogy ez eddig is volt. Remélem, a következő évben alkalmunk lesz rá!

Miért épp április 16-án? Mert a hitlerista csapatok 1944. március 19-én szállták meg az országot, és ezután nem kellett egy hónap sem, hogy zsidókat, cigányokat, kommunistákat érintő irtó hadjáratukat véghez vigyék. Április 16-án indult a gettósítás.

Lehet mondani, hiszen ez is tény, hogy a német megszálláson kívül még sok másfajta megszállást szenvedett el Magyarország. És a szovjet megszállásoknak a magyarországi ünneplőit, segédszemélyzetét, keretlegényeit és keretleányait a politikai nyelvben ma sem szokták egy napon emlegetni más gyilkosokkal és árulókkal. Az ÁVH-át ma sem szokták a nyilas hordalékkal rokonítani. Pedig meglehet, hogy még a személyekben is lettek volna azonosítási pontok.

Polgártársaim!

Tévúton jártak és járnak azok, akik a magyarországi zsidóüldözést el egészen a holokausztig kizárólag a hitlerista befolyás, majd később a hitlerista megszállás következményének és bűnének tartják. És teszik ezt azért, hogy ehhez a rettenethez nekünk semmi közünk ne legyen. Kedves polgártársaim, épp ez az a valótlanság, ami évtizedek óta fenntartja a békétlenséget az amúgy pedig közösen szeretett hazánkban.

Egyetlen okra hívom most fel a figyelmüket. Tudatlanság nemcsak gonoszságból származik, hanem esetleg abból is, hogy nemzedékeket nem tanítottak meg arra, hogy akkor mi történt. Cserébe nem tanították meg őket a magyar történelem másik ezer évére sem. Tűnődöm rajta: vajon miért és kik által történhetett ez így?

Nagy kérdés, hogy nekünk, alföldi magyaroknak, egyáltalán a magyar vidéknek lehet-e külön szempontja ebben a súlyos történelmi kérdésben. A világtörténelmi mértékekhez képest nyilván nem lehet. És mégis. Hiszen volt külön menete a történéseknek. Tudnunk kell, hogy a vidék magyar zsidóságát szinte teljeséggel elhurcolták. A politika tétje a fővárosi zsidóság volt. A vidék zsidósága majdnem megsemmisült. Erre sincs pardon. Nincs bocsánat.

Cegléden a reformkor és főképpen a kiegyezés után települt meg a zsidóság. És szinte rögtön azonosult az itteni közösséggel. Hosszútávú szeretetük és elköteleződésük jele, hogy  templomot és egy népiskolát építettek. A tragikus hiányok ebben is kimutathatók. Mert hol van már mindez?

És a számok! A zsidóhitközség 670 tagjából 540-en nem tértek vissza. Erre nincs, nem lehet szó!

Soha senkitől nem hallottam Cegléden bántó szót azokról a zsidó emberekről, akik az emlékezet füstfelhőiben vannak. Szerető és megbecsülő szót annál inkább. De tény, hogy már nemzedékek sora nem érti: mi történt, és hogyan történhetett. Sokat jelentene az egyszerű, a tiszta szó. Például arról, hogy a ténylegesen létező magyar tragédiák sorában ez nem zsidó tragédia, hanem szembenézésre kötelező magyar tragédia. A ceglédi áldozatok otthonteremtő ceglédiek voltak.

Arany János, aki úgy ismerte a mi tájékunkat, mint a tenyerét, ő mondja nekünk a mai igazságot is: "Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben, ember lenni mindég, minden körülményben."

Polgártársaim! Köszönöm, hogy hajlandók erről velem közösen gondolkodni.

Megemlékezés a Holokauszt áldozatairól