Czinege Imre szatírája.
Miután megtudtuk, hogy a magyar férfiember archetípusa a gazda, szerkesztőségünk időt, pénzt, fáradságot nem kímélve vidékre küldte egy munkatársát, hogy bemutassuk olvasóinknak az archetípust.
Kollégánk meg is találta őt egy 963 lelkes községben, a Duna-Tisza közén. Az alábbiakban az erről szóló beszámolót olvashatják.
- Adj’isten gazduram! - köszöntöttem stílusosan az archetípust.
- Mi járatban ecsémuram? - replikázott a riportalanyom. Mit keresel itt, ahol a madár se jár, legfeljebb a trafikosztó képviselő?
- A polgármester szerint maga egy archetípus, szívesen tudósítanék az életéről!
- Ilyen ez a Jóska komám, ha a kelleténél két kupicával többet iszik a törkölypálinkából. De mit mondtál, mi vagyok én?
- Archetípus.
- Ha sértegetni akarsz, rossz helyre jöttél. Látod ezt a csömöszlőt? Szüretkor ezzel szoktuk a kádban összezúzni a szőlőt. Amikor a Pista komám a múltkor a lányom tomporát fogdosta, ezzel vertem szilánkosra a sípcsontját! Azóta nevezik őt a faluban sánta Pistának.
- Félreértett engem. Azt akartam mondani, hogy ön megtestesíti a magyar férfiember ősi típusát.
- No, ez mindjárt más. Oszt mi van ebben olyan érdekes?
- Az egész élete érdekel. Meséljen róla.
- Az asszony 16 volt, amikor bekapta a legyet, mondtam neki, hogy sok gyereket akarok. Ne járjon többé iskolába, már eleget tud. Meg is tartottuk a hetedhét országra szóló lakodalmat, 300 vendéget hívtunk.
- Miből telt ilyen pazar vendéglátásra?
- Mifelénk élelmes parasztemberek laknak, mindig feltalálják magukat. Akkoriban édesapám bort készített, de nem ám szőlőből, mert annyi szőlő a világon sincs. Én segítettem neki az eladásban. Volt mit a tejbe aprítani.
- Maga is folytatta a családi gazdálkodást?
- Igen, és amikor a bornak már befellegzett, akkor jött az olajszőkítés. Megvoltak a százhektós tartályok, csak most nem bort hanem olajat hamisítottunk bennük. Jártak itt mindenféle öltönyös urak, akik Pestről jöttek, szolgálati Mercedessel, diplomatatáskában vitték a lóvét. A fináncok meg szemet hunytak.
Aztán véget ért az olajkorszak. Hogyan tovább? Itt jön be a paraszti leleményesség: Amerre a szem ellát, itt a környéken mindenhol csak földek vannak. Nem volt mit tenni, földművesek lettünk!
Licitáltunk az állami földekre, a menyekkel és vejekkel együtt tizenhárom felnőtt van a családunkban, mindenkinek van 300 hektár földje. Persze nem vagyunk mi földtúró parasztok, hiszen az nehéz munka. Csak fölvesszük minden évben a földalapú támogatást, bérbe adjuk a földeket valami holland fickónak. Az ügyvédünk kifundált egy rafinált szerződést, amibe nem lehet belekötni, aztán élünk, mint hal a vízben. Mi saját magunk csak fél hektáron gazdálkodunk, van egy kis szőlőnk meg gyümölcsösünk, abból készítünk igazi bort, jóféle pálinkát, meg házilekvárt. Majd’elfelejtettem; jó komám a parlamenti képviselőnk, tőle meg kapott a család 37 trafikot.
Szóval, ilyen egy magyar férfiember ősi típusa. Ezt írd meg, ecsém!
Van még a tavalyi törkölypálinkámból, gyere, nézzünk a pohár fenekére!
Czinege Imre
(A vendégszerzők írásai a szerzők szellemi tulajdonjogát képezik. Véleményük nem feltéltenül egyezik meg a szerkesztőség álláspontjával.)
Hé | Ke | Sz | Cs | Pé | Sz | Va |
---|---|---|---|---|---|---|
1 | 2 | 3 | ||||
4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 |
11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 |
18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 |
25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 |
Jelenleg
nincsenek
programok...