Ceglédinfo
Covid teszt 24 órán belül

Hír, program

+1 Hommage à Nagy László Lázár

2020.02.20. 12:34 [tati] Rovat: Közélet
+1 Hommage à Nagy László Lázár

"Hagytam nyomot a világban magam után"

 

2019. január 12-én elhunyt Nagy László Lázár grafikusművész, a Közép-magyarországi Regionális Prima Primissima képzőművészeti különdíjasa, Gubody-díjas, a Czigle-lánc kitüntetettje, Cegléd város díszpolgára.

+1 Hommage à Nagy László LázárNagy László Lázár Lőrincen született, ami az idő tájt még nem a fővároshoz, hanem Vecséshez tartozott. Édesapja művészi hajlamú ember volt, de a körülményei nem engedték, hogy ezen a pályán tanuljon. Családfenntartóként ugyanis neki kellett gondoskodnia hat testvéréről és édesanyjáról. Azért választotta a címfestő szakmát a múlt század harmincas éveiben, mert az félig-meddig művészet volt. A címfestés ebben az időszakban a virágkorát élte. A digitális szabványgrafikákba belefáradt szemünkkel ma is csodálattal nézzük ezeket a régi, zománcozott, kézzel festett míves cégtáblákat, reklámokat.

 

"Apám egy neves budapesti címfestő alkalmazásában állt. A szabadidejében otthon festegetett, és én ebben nőttem fel. Többször belátogattam hozzá a munkahelyére, amely pontosan olyan volt, mint egy művész műterme. Gyerekkoromban én is festettem, az iskolában mindig kitűnő voltam rajzból, nem úgy, mint matekból."

 

Ez az idilli állapot azonban nem tartott sokáig, kitört a második világháború. Mivel közvetlenül a ferihegyi repülőtér mellett laktak, ami hadászati célpontnak számított, jobbnak látták lejönni Ceglédre, hiszen itt élt Nagy László Lázár édesanyjának nővére. Aztán végleg itt ragadtak.

 

Chiovini Ferenc, a neves festőművész, a Szolnoki Művésztelepen éppen egy aktot festett modell után, amikor 1953-ban egy szép napon beállított a műtermébe egy kiskatona, és azt kérdezte tőle: "Mester, ha maga előtt lerajzolom ezt az aktot, akkor megengedi, hogy máskor is kijöjjek ide egy kicsit tanulni?" A rajz jól sikerült, a mester rábólintott, és így válaszolt: "Holnap négykor jöhetsz!"

Ez a kiskatona Nagy László Lázár volt. Akkoriban persze nem lehetett egy laktanyából csak úgy ki-be mászkálni egy egyszerű honvédnak, de neki állandó kilepője volt. Ezt pedig annak köszönhette, hogy a Magyar Néphadseregben a jó szemű elöljárói felfedezték a művészi tehetségét, és kultúros-mindenesként alkalmazták. Hol könyvtáros volt, hol filmet vetített, de leginkább propaganda célú nagy tablókat festett.

 

"Papíron felderítő voltam, egyébkent legfeljebb az aktokat derítettem föl. Gyurkó altábornagy tudomást szerzett róla, hogy van egy ember, aki tud festegetni, és egyszer kivittek egy dunántúli lőtérre, ahol méretarányos tüzér tájrajzot kellett készítenem. A hadgyakorlaton arról vezényelték a tüzéreket. Egy évig voltam Szolnokon katona, és amikor csak tudtam, kimentem Chivoni mesterhez, a végén egész jó viszonyba kerültünk. Tényleg sokat tanultam tőle."

Magától értetődőnek tartotta, hogy címfestő édesapja foglalkozását folytatja, ugyanakkor megvolt benne az ambíció, hogy továbblépjen a címfestésnél. Mivel a főiskolára nem jutott el, így munka mellett tanulta a művészetet.

 

Eleinte az édesapjával együtt dolgozott címfestőkent, majd elment a Ceglédi Vendéglátóipari Vállalathoz, amit később Rónának, aztán Pest megyei Vendéglátónak kereszteltek át. 34 év után innen vonult nyugdíjba.

 

"Nagy szerencsémre a munkahelyemen azt csinálhattam, amit szerettem. Nemcsak cégtáblákat, reklámplakátokat kellett készítenem, hanem sokszor rám bízták egy-egy étterem enteriőrjenek a kialakítását is. A hatvanas években Pest megyében létrejött egy képzőművészeti stúdió, Somogyi László festőművész vezetésével. Oda is eljártam aktokat, portrékat rajzolni. Ebben az időszakban találkoztam a grafikával, Kondor Lajos munkáival, de nagyon megkapott Molnár C. Pál egyik gyönyörű szép fametszet sorozata is. Érdekelt ez a technika, így kerültem kapcsolatba neves grafikusokkal, például Varga Nándor Lajossal is, aki akkoriban a Képzőművészeti Főiskolán tanított. Sokat segített a művészi kibontakozásomban Kopasz Márta is, a Szegedi Tanárképző Főiskola grafika tanszékének vezetője. 1971-ben rendeztek egy nemzetközi kisgrafikai kongresszust és kiállítást Budapesten, az Ernst Múzeumban. Ott debütáltam hat grafikámmal, ez volt az első nemzetközi megmérettetésem."

 

Bar papírja máig nincs róla, hogy grafikus lenne, mégis mindenhol elismerik a grafikai munkásságát. Itthon alig van lehetőségük a grafikusoknak, ritkák a kiállítások. Talán ez az oka, hogy szakmai körökben Nagy László Lázár neve jobban cseng külföldön, mint idehaza. Ezt bizonyítja az a több mint 300 nemzetközi kiállítás és pályázat, amelyeken szerepeltek a művei.

 

Egy idő után megengedhette magának, hogy csak zártkörű, meghívásos pályázatokon, kiállításokon vegyen részt. Évente legalább tizenöt nemzetközi meghívást kapott, amelyekből nyolcat-tízet el is fogadott.

 

Különös mikrovilág a nemzetközi kisgrafikai kiállítások világa. Nem lehet előhúzni a fiókból a korábbi munkákat, és ugyanazt több helyen is szerepeltetni, mert a feltételek között általában megtalálható, hogy csak az utóbbi két évben készült, friss műveket lehet beküldeni. Így ösztönzik a művészeket új alkotások létrehozására. Ráadásul ezek a kiállítások mindig egy meghatározott téma köré szerveződnek.

 

"Komolyan fel kell készülni a kiállítás témájából. Az egyikhez például beleástam magam a bicikli történetébe, mint ahogyan korábban a görög mitológiába, máskor meg Thomas Mann regényeit kellett újraolvasnom. A kisgrafika rendkívül érdekes műfaj, ezen keresztül fel lehet mérni egy nemzet kultúráját, egy-egy ország grafikusainak a felkészültségét, meg azt is, hogy a különböző nemzetek miként viszonyulnak egy adott témához."

 

A grafikáról beszélgetve azt is megtudom, hogy mi a különbség a rézkarc, a rézmetszet meg a fametszet között.

A rézkarcot egy tűvel karcolják a rézlemezre, és a papíron nyomot hagyó vonalakat maratással mélyítik a lemezbe.

A réz- és fametszetnél pedig vésőt használnak. A nyomóformát negatívban kell elkészíteni, és a festészettel ellentétben itt nincs javítási lehetőség, ezért a grafikusnak nagyon jól kell tudni rajzolni. A dolgot tovább nehezíti, hogy míg a rézmetszetnél a nyomaton megjelenő fekete vonalak mélyítve vannak, addig a fametszetnél mindaz, ami nyomot hagy a papíron, kiemelkedik a síkból.

 

A sokszorosított grafika tehát igen nagy mesterségbeli tudást követel a művelőjétől. Talán ezért van kevesebb grafikus, mint festő.

 

Cervantes születésének 450. évfordulóján, 1997-ben készítette híres Don Quijote sorozatát, amely később bejárta az egész világot.

"Amikor Cervantes megírta ezt a regényét, megérezte, hogy nagyot alkotott. Azt mondta a kortársaknak: ’Meglátjátok, ezt a művemet le fogják fordítani más nemzetek nyelvére!’ Így is történt. Még Japánban is kedvelik őt. Ha egy mai fiatal elolvassa a Don Quijotét, lehet, hogy úgy érzi, ez egy vesztes fickó, divatos szóhasználattal egy lúzer, aki álomvilágban él, ábrándokat kerget. Ha Don Quijote vagy, semmire nem viszed az életben. Keményen kell küzdeni, harcolni, odacsapni, karriert építeni. Az én szememben viszont pozitív hős, a kitartása miatt. Amikor olvastam a regényt, szíven ütött és azonosultam vele. Lelki rokonságot érzek Don Quijotéval, talán azért sikerültek olyan jól a róla készült grafikaim."

 

Festmények is kikerülnek a keze alól, de igazából a grafika az ő világa. "Mifelénk még a művészetre fogékonyak körében is él az a vélekedés, hogy csak a festmény, az olajkép az érték. A grafika még nem találta meg a helyét a hazai kultúrában, bár Magyarország a világban grafikai nagyhatalomnak számít. Példaként említhetném az elhunytak közül Kondor Lajost, Kass Jánost, a kortársak közül pedig Kőnig Róbertet, Sáros András Miklóst. A laikusok úgy gondolják, grafikus az, aki ceruzával rajzol valamit. De még a képzőművészek között is sokan vannak, akik érdemtelenül kikiáltják magukat grafikusnak. Pedig a ceruzarajz minden képzőművésznek kötelező stúdium. A grafikusi munka valójában a sokszorosított grafikánál kezdődik, amikor egy műremek több emberhez is eljut, de mégis mindegyiket egyedi példánynak kell tekinteni, míg a festményt eredetiben csak egy ember élvezheti, ha birtokolja azt. Egy-egy értékes grafikai műalkotás megvásárlását a kevésbé tehetősek is megengedhetik maguknak. A grafikának ilyen értelemben népművelő szerepe is van.

Amikor olyan híreket kapok, hogy Leonardo szülővárosában, az olaszországi Vinciben, a Leonardo da Vinci Múzeumban is gyűjtik a műveimet, az lelkesítőleg hat rám, mert úgy érzem, hagytam nyomot a világban magam után."

 

Don Quijote Cegléden címmel, 2018 októberében volt az életműve összegzésének számító, utolsó kiállítása a Ceglédi Galériában. Erejét megfeszítve, már súlyos betegen készítette az új anyagot, a 11 nagyméretű tollrajzot.

 

Kedves László, Don Quijote lelki társa, nyugodjál békében!

 

***

2020. február 21-től látható a Ceglédi Galériában és a Kamaragalériában az "Hommage à Nagy Lászó Lázár" című emlékkiállítás.

Én ezzel a nekrológgal adózom a művész emlékének.

Czinege Imre
Értékelés: 5/2

Eseménynaptár

Ke Sz Cs Sz Va
        1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Aktuális programok

Jelenleg
nincsenek
programok...

Cegléd időjárása

meteoblue

Térségi Adattár

Régi honlapunk