Ő az, aki örül sikereinknek, akihez bánatunkban is fordulhatunk és akihez mindig visszatérhetünk. Ők a társadalom magját jelentő család teremtői, működtetői. Az édesanyák nemcsak láthatatlanul, észrevétlenül hordozzák vállukon mindannyiunk lelki terheit, gondjait, de megteremtik azt a melegséget, otthont, elfogadást és befogadást, ami nélkül rideggé, igazi otthon nélkülivé válna ez a világ. Ők azok, akik igazán ismerik a legerősebb érzéseket: a legnagyobb boldogságot és a legmélyebb fájdalmat is. Csak az az édesanya tudja, aki már ringatott a szíve alatt egy kis életet, hogy nincsen valódibb öröm a gyermeknél, nincsen igazibb boldogság az anyaságnál.

 

Gondoljunk azokra az édesanyákra is, akik már nem lehetnek közöttünk, de emlékük soha el nem kopik, akik utolsó leheletükkel is aggódtak azért, hogy el kell engedniük örökre és már soha többé nem foghatják a kezünket, de onnan a magasból mindig velünk vannak.

 

Köszönet, tisztelet és megbecsülés jár minden édesanyának, nem csak most, hanem az év minden napján, azoknak akik soha el nem múló szeretettel szeretnek bennünket, lehetünk csecsemők, vagy deresedő hajú felnőttek egyaránt.

 

Dzsida Jenő: Hálaadás című versének részletével köszöntök minden édesanyát, nagymamát, dédnagymamát és üknagymamát.

 

"Köszönöm Istenem az édesanyámat!

Amig ő véd engem, nem ér semmi bánat!

Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,

Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel.

Áldott teste, lelke csak érettem fárad,

Köszönöm, Istenem az édesanyámat…"

Isten éltesse Önöket - egészségben, boldogságban - még nagyon sokáig!

 

Dr. Csáky András