Mindig is kimagaslott a zene az érdeklődési körödből?

Igen, noha nem volt muzsikus a családban. De zenei általánosba jártam Cegléden, kivételes pedagógusok tanítottak, sokat kaptam tőlük. Akkor még itthon is hatalmas kultusza volt a Kodály-módszernek, úgyhogy szüleim a lehető legjobbat tették velem, hogy oda írattak be. Régebben sokan úgy tartották: ha valaki művész pályára lép, érdemes egy civil szakmát is elsajátítania, hogy adott esetben legyen miből megélnie. Harminc éves korom körül apukám - kicsit későn kapcsolt - azt javasolta, a biztonság kedvéért végezzem el a Közgázt. De kevés dolog áll tőlem távolabb.

Többször beszéltél már arról: külön kell választani a zenélést és annak az eladását, a marketingjét.

A zene nem tudja eladni magát, mert az egy termék. Mi, zenészek gyakorlatilag nem különbözünk egy joghurttól: a piacon létezik millióféle, mindegyik finom, de azt veszik meg, amelyik valamiért érdekesebb, egyénibb, mint a többi, vagy szebb a csomagolása. Magyarországon számos tehetséges művész van, ugyanakkor kinyílt a világ, jobbnál jobb zenészek jönnek ide is, és ahhoz, hogy kitűnjön az ember, valamit nagyon jól kell csinálnia. Az egy dolog, hogyan tud valaki zongorázni, mennyire tehetséges, de millió más tényező is van, például a személyiség, az egyéniség, amiről sajnos nem esik sok szó az iskolában, pedig az embereket ez fogja meg igazán.

A teljes írás itt olvasható.