Úgy néz ki, hogy a nehéz ellenfelekkel szeretünk jobban játszani és inkább a kötelezőnek mondható győzelmekkel szenvedünk meg jobban.

Szombat este a listavezető pécsi csapatot fogadtuk, akiknél jobb körülményekkel rendelkező egyesületet talán még az első osztályban sem nagyon találnánk. Akadémiai szinten folyik náluk a munka, sajnos össze sem lehet hasonlítani más klubokkal. Ez igazából a U20-as meccsen domborodott ki, méretes zakót kapott erősen tartalékos csikócsapatunk, szomorkodni azonban nincs okunk, a fejlődés megkérdőjelezhetetlen a srácoknál.

Nálunk a keretből a hetek óta sérült Berkics Máté és a beteg Józsa Máté maradt ki. Remekül kezdtük a mérkőzést, Tóth Zoltán extázisban játszott, nem nagyon akart hibázni az első negyedben, főleg az ő pontjaira építve sikerült 10 pontos előnyt kiharcolni és ez meghatározó volt az egész mérkőzésre nézve. Ellenfelünknél egyedül Meleg Gergő játszott jól, őt nehezen tudtuk limitálni, inkább a társai elől szívtuk el a levegőt. Sokat cseréltünk, így mindig friss embereket tudtunk a pályára küldeni. Félidőben 12 pontos hazai előnnyel mehettek az öltözőbe a csapatok.

A második félidőben sem változott a játék képe, amint kicsit közelebb tudott volna kerülni a vendégcsapat, azonnal villant valaki. Legfőképp Miller, Nárai és Kovács húzta a csapatot, ebből is látszik, hogy elsősorban magas poszton tudtunk dominálni. A pécsi csapat nehezen viselte az alárendelt szerepet, frusztráltságukban csapatuk egyik legjobbja, Rátvay ütötte meg a hazai légióst, így a kiállítás sorsára jutott. Innentől már csak a különbség volt kérdéses. A végére már igazi örömjátékot játszottunk, ellentmondást nem tűrően győztük le a papíron legnehezebb ellenfelünket, így sikerült visszavennünk az első helyet a tabellán. Ez azért is nagyon fontos, mert ha a hátralevő (közel sem lesz sétagalopp) négy mérkőzésünket is megnyerjük, akkor miénk marad az első hely és végig pályaelőnyben leszünk a rájátszásban, ami rengeteget számítana a feljutásért folytatott harcban.

-Kalmár Bálint-

-Fotó: Madlen Gusztáv-